II. Tartományközi Projekt
Az Európai Közösség FESR. Társfinanszírozásával
|
|
 |
|
Az újonnan létrejött Olasz Állam Val Pusteria és Valle dell'Isarco felé történő északi irányú támadásaival szemben az Osztrák-Magyar Császárság az 1800-as évek végén nagy számú hadi erődítmény tervezett a Felső Cadore térségében. Az első erődítményeket 1884 és 1892 között építették a Tre Sassi-tól észak-keletre; Sesto, Landro és Prato Piazza területén. Csak később hoztàk azt a döntèst, hogy elzárják a Passo Valparola-n lévő àtjàròt egy további erődítménnyel, a "Forte Tre Sassi-val".
A tényleges építését csak 1898 nyarán kezdték el. Az erőd két 80 mm-es hegyiágyúval rendelkezett, melyek dél felé néztek. Két 60 mm-es erődítményi ágyút pedig a Passo Falzarego irányába állítottak be. Egy forgó páncélozott kupola megfigyelési pontként és a harcok során pedig célzó pontként szolgált. |
|
|
 |
|
|
Az ablakokon vasrácsok voltak és ezentúl erős acél ablaktáblákkal is be lehetett őket zárni. A szobákat öntöttvas kályhákkal fűtötték és petróleum lámpákkal világították meg. A vízszükséglet fedezését egyrészt a tetőről leeső esővíz begyűjtésével, másrészt pedig a Valparola Tóból való kiszivattyúzásával biztosították. Az alagsorban egy kis kripta volt három fülkesírral.
Az erőd és a hozzátartozó "élelmiszer raktár" több mint 100 katonának tudott helyet adni. |
| 1915. július 5-én megkezdõdött az erőd olasz tüzérség részéről történõ bombázása, mely a Cinque Torri-nál sorakozott fel, 210 mm-es és annál kisebb méretű mozsárágyúkkal. Rögtön az első napon jelentõs károkat szenvedtek, mivel a régi építmény falai nem tudtak a lövedékeknek megfelelően ellenállni. Mintegy 30 lövedék talált célba, melyből három teljesen beszakította a tetőt, ahogy az még ma is látható. A hadsereg nem volt képes további ellenállásra, sok halott és sebesült volt. Az erődöt rögtön el is hagyták. |
Kezdet
