II. Tartományközi Projekt
Az Európai Közösség FESR. Társfinanszírozásával
|
|
 |
|
1915. október 20-án a hegyivadászok egy osztaga elérte a Lagazuoi ösvényét, a tágas szikla lépcsőfokot, mely a sziklafalat a hegy félmagasságában ketté vágja, és amelyet az osztrákok meglepő módon elhanyagoltak.
A Cengia Martini (Martini Ösvény), mely az azt elfoglaló zászlóalj parancsnokàról kapta a nevét, az osztrákoknak igencsak megkeserítette az életét. Innen ugyanis az olaszok fentről ès megtorlás nélkül támadhatták géppuskákkal és kézigránátokkal a Valparola Hágónál lévő osztrák lövészárkokat. Ennek ellenére világos volt mindkét fél számára a hagyományos harci módszerek eredménytelensége, melyek teljesen hatástalanok voltak a szöges drótsövény és géppuskák által védett állások ellen.
Így mindkét hadsereg az emberek ès fegyverek szàmàra, valamint a tùlèlèshez szüksèges menedèk kialakìtàsa èrdekèben, vàjàsokat alakìtott ki a hegyekben, àtalakìtva ezzel Lagazuoit a XX. század új várává. |
|
|
 |
|
|
Így jöttek rà hamarosan, hogy az egyetlen mód az ellenfél megerősített állásainak elfoglalására egy alagút ásása volt, mely az ellenséghez közel érve és robbanóanyaggal megtöltve a levegőbe röpíti őket. Öt "akna" robbant, négy osztrák a Cengia Martini ellen és egy olasz a Lagazuoi bevételéhez. A hegyen lévő még ma is látható kráterek és a hegy lábánál lévő két nagy kőhalom, melyek a vilàghàborù előtti fènykèpekről hiànyoznak, ezeknek a robbanásoknak az eredménye. Az aknáknak sem volt tulajdonképpen sok értelme, mivel csak elhanyagolható taktikai előnyhöz juttatta mindkét hadsereget.
1917 októberében a caporettói osztrák-német offenzíva az olasz hadsereg Grappa és Piave vonalára történő visszavonulásához vezetett és következésképpen a dolomitoki front és a hegyek szívében létrehozott hatalmas létesítmények elhagyásához. |
| |
Kezdet
